11. rész

Igen. Ülök, és gondolkodom...még mindig...méég mindig...valami? Semmi...ötletem sincs, hogy hogy a fenébe béküljek ki szívem választottjával és hogy szerezzem vissza. De már tuti elfelejtett. Biztos szerzett egy másik csajt, és biztos most is vele van a MI lakásunkban. Nem, azt én nem bírnám ki!! De mi van, ha így van?? Ha tényleg így van és Adam lemondott rólam...örökre!? Na, ezt nem hagyom. 

Elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak tudtam. Ahogy csak bírtam, fel a lakásunkba. A MI lakásunkba. Nem akarok ott mást találni! Soha nem bocsátanám meg magamnak. 

Eszeveszettül futok, és a háztömbekig meg sem állok. Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy lecseréljen. Mikor odaérek, megállok az ajtóban és egy kicsit kifújom magam. Namost. Sok eset lehetséges. 

1. a lakásban rajta kívül senki nincs

2. mellette ül és vihorászik egy csini kis pipi, aki vékony, csinos, kedves, vicces és...szép

3. több lány is van vele

Huh. Benyúlok a kulcsért a zsebembe, közben remeg a kezem. Nem merek bemenni nem merek bemenni. 

Hát úgy látszik nem is fogok. Hupsz. Hol a kulcs???? Biztos elhagytam futás közben. Elkezdtem visszafutni azon az úton ahol jöttem. De sehol. Hát ez az én napom. Sürgök forgok, míg megtalálom a másik zsebemben. Én hülye! Soha nem teszem a másik zsebembe, hogy került az oda? Na mindegy, a lényeg az, hogy feljussak. Remegő kézzel betettem a kulcsot a zárba. Végig gondoltam vagy 200 lehetőséget, hogy mi fog történni a szerelmes megbocsájtástól a sztriptíztáncosokig, és mire eljutottam az ajtóig, addig kb 3-szor elájultam. Kicsit idegbeteg lettem. De felértem. Itt vagyok. Meg fogom fogni a kilincset és bemegyek. 

Mikor kinyitottam az ajtót, elakadt a lélegzetem...

10. rész

 Kac, kac..de vicces. Bárcsak röhöghetnék én is. Csak az a baj, hogy ez most számomra nem éppen egy alkalmas pillanat.

-Komolyan, hagyja már abba!-tört ki belőlem egy sikítóroham a pasi 5 perces röhögése után. 

Abbahagyta, és elindult felém, majd az arom elé hajolt. TÚL közel. 

-Khm...boccs, deee...benne vagy a magánszférámban. Arrébb mennél? Köszi!-és egy laza mozdulattal ellöktem magamtól.

-Nagyon vicces kislány vagy, csak egy a baj. Utálom a gyerekeket! 

Ez után nem sok mindenre emlékszem, mert ez a baromállat fogta magát és arconütött. Úgyhogy csak egy kis idő múlva lettem ismét szalonképes állapotban. 

-Neked meg mi az isten bajod van?-eszméltem fel.

-Van nálad valami, amit meg akarok szerezni. Vagyis a szüleidnél.

-Hoppá! Vissza egy lépéssel!  A szüleim nem...élnek...!?

-Tudtommal ez nagyon nem így van.-és vágott egy pofát.

Na jó. Úgy érzem, hogy most egy pöppet felment az adrenalinom!! Mivan???

A nagy gondolkodásom közepette pedig megszólalt a telefonom. Épp utánanyúlok, amikor az egyik feketerucis alak kikapta a kezemből és kinyomta. 

Jó, mostmár tiszta ideg vagyok!! Mi a fene van anyuékkal???? 

Most kimennek. Állj!!! Hova mentek?? Itt vagyok, tehetetlenül, ti meg elmentek!? Oké. Kössz! 

Mostmár ki kell innen jönnöm! Ott van Adam! Tényleg! ADAM!!! Jesszus..mit fogok neki mondani? Lehet hogy hiányzom neki? Vagy..áhhh dehogy! Nem is akar látni! Lehet, hogy már rég elment. És Lily. Mi van az én drágámmal? Istenem! Mit csináltam! 

Miközben gondolkodtam, megláttam egy kulcsot a földön...KULCS!!!! És ha ez nyitja az én kis láncom lakatját? Na jó, mostmár csak el kell érnem! Megpróbáltam a székkel odébbugrálni, de esélytelen. Még egyszer megpróbálom! Egy, kettő, UGRÁS! És puff! Akkorát taknyoltam, hogy beleremegett az egész föld! De mostmár elérem a kulcsot. Gyorsan megfogtam, és megpróbáltam beilleszteni a zárba. SIKER!!! Leszedtem a láncokat, és elkezdtem tiszta erőből rohanni. Csak futni, és futni, a nagy messzeségbe! Már nagyon rég óta futok. Lassan elérem a partot, azt a helyet, ahol elveszítettem a számomra legfontosabb személyt. 

Le kell ülnöm. Gondolkoznom kell! Rá kell jönnöm, hogy hogy oldjam meg...

9. rész

-Mit akarsz modani?-nézett jó mélyen a szemembe. 

Lefagytam. Egy szót nem bírtam kigördíteni a számból.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Cs...cs...csak...semmi...

-Mi a baj?????

-A-az a helyzet...hogy...Adam, ne legyél rám mérges!!!

-Mostmár tuti az leszek, ha nem mondod el!! Ne húzdd az idegeimet! 

-Adam! Nekem...van egy barátom..!-és hirtelen teljesen összeszükült a gyomrom. Mivan? Hogy lehetek ekkora paraszt? A világ legjobb pasija az enyém, én meg kihasználom?? Jesszus! Nem lehetek ekkora hülye.

Néztem a fejét, ahogy fokozatosan elsápad. De nagyon felnézek rá, egy szót se szólt. Nem kezdett el üvöltözni, kiakadni. Csak szépen csendben ült. Igaz, falfehéren, de akkor is. 

-Adam!?-kezdtem szépen lassan az arca felé indítani a kezemet.

-NE. NYÚLJ. HOZZÁM! Megértetted?

Azta. Teljesen kikelt magából. Látszik hogy tiszta ideg.

-Adam kérl...

-Befogod? Köszi. 

-De most mi bajod van?-kérdeztem.-Tök őszinte voltam.

-Jajj, igazad van, én kérek elnézést! Bocs, hogy van pasid, tényleg. Komolyan. Neked mi a jó? Semmi sem felel meg neked, Olivia? Mi? Soha semmi nem elég? Még, még, még? Tudod mit?

 Kicsordult az első könnycseppje. De szipogva folytatta.

 Rohadtul elegem van belőled. Ha az ember próbál kedves lenni veled, elutasítod. Ez szép. Gratulálok! Amikor úgy néztél rám, mint borjú az újkapura! Tehát nálad abból állt a nap, hogy Adam nézése, miközben reggelit kreál, mellékesen nálam ez is egy nagy szó, aztán délután és este is UGYAN EZ! Döntsd már el, hogy mi a ... akarsz!!!

Aztán felállt, felvette Lilyt és otthagyott. 

 Ezt nem gondoltam volna. De...tényleg ekkora szemétláda lennék?  Hát köszi. 

De baromira nem akartam ekkora cirkuszt! 

Hirtelen egy fekete terepjáró áll meg mellettem, kiszáll egy pasas és berángat.

-Héjjj, na! Mit csináltok fiúk?-kiabáltam.

De a kopasz manusokból egy szót se lehetett kiszedni. Ettől féltem. 

Kb fél óra elteltével egy roncstelepre érkeztünk. A két csávó megfogott a karomnál fogva és konkrétan végighúztak a szemeten. Egy óriási domhoz értünk. Elsétáltunk a másik oldalához, ahol egy bejárat volt. Nagyon kis spéci cuccokkal felszerelve. Az egyik pasi odadugta az ujját egy képernyőhöz, és tadaaa!! Szezám tárulj. Csak valami ujjas verzió. Végigvezettek egy hosszú folyosón, aminek a végében egy iroda állt. Gondolom ott ült a Góré, a prédát várva. 

Mikor bekerültem a szobába, hangos nevetés tört ki belőle.

8. rész(képek)

Én:

Itt strand előtt

A kis rosszcsont :)

Igen, ez a parton készült. Látszik valaki nagyon élvezte:)

Én:

Khm...:D jólvan, picit megártott a napsütés...

És a kedvencem<3 :

And we kissed as we could..<3

7. rész

 Huh. Egyszerűen nem tudom elmondani neki. 

Nekem Californiában igazából van egy barátom...aki szeret. És azt sem tudja, hol lehetek épp ebben a pillanatban. De itt van Adam. Csak rá kell nézni és elolvadok! Istenem, nem tudom, mit tegyek! Hát igen, elég szar helyzetben vagyok. +.+

-Miaz?-kérdezte?-Kicsit elbambultál!

-Hát...semmmiiiiii! Tényleg, semmi baj..-de megcsuklott a hangom.

-Kicsim, tudom, hogy valami bánt.-és puhán megsímogatta az arcom.-Lemegyünk a partra?

MEGSÍMOGATTA AZ ARCOM!!!

-Peeersze...

Lelkiismeretfurdalás! Lelkiismeretfurdalás!!

Feltettem Lilyre a pórázt, és Adammal kézenfogva elindultunk lefelé. 

Mikor leértünk, a kutyus elindult és leszaladt a vízhez.

De éreztem, hogy beszélnem kell Adammal. Viszont megszakította a csendtet.

-Gyere, csináljunk képeket!

Megragadta a karomat és lefutottunk a strandra. 

A végén teljesen kifáradtam, csináltunk egy csomó képet. lily tiszta őrült, annyira rossz kutya! De imádom! :) Tiszta sár lett mindenhol. 

A végén Adamről is csináltunk pár képet, a legutolsó lett a kedvencem. Ezen pont a szemembe néz, Lilyvel a kezében. Amikor megnyomtam a "fényképez" gombot, egy óriási csomót éreztem a gyomromban. Komolyan, itt flörtölök vele, ami nem is lenne baj, ha szakítottam volna a "régi" barátommal, vagy ha elmondtam volna neki ezt az egészet. 

-Adam-törtem meg a csendet végül.-Beszélnünk kell!

6. rész

 Úgy gondolom, ki kéne pihennem magam. Végre. Megint sikerült végiggondolkodnom az éjszakát, persze megint egy új helyszínen, most az állatorvos rendelőjét választottam ki új célpontként.  Nem tudtam otthagyni Lilyt. Igen, így neveztem el a kutyust. Pörgött az agyam Adamről, Lilyről.

Viszont 6:30-kor kaptam egy hideg puszit az arcomra a kutyámtól. 

-Szia kicsim. Hogy vagy? 

-Jóreggelt!-szólt az orvos.

-Igen..-nyöszörögtem vissza.-a kutyám hogy van? 

-Tájékoztatnom kell, a kedvence a minap egy aktív tanfolyamon vett részt, ahol elsajátíthatott pár alaptrükköt. Viszont legnagyobb meglepetésünkre semelyikre nem volt szükség. Ugyanis gyanítjuk, ezelőtt már valaki mindenre megtanította. Komolyan, ez a kutya olyan, mint Einstein. Csak éppen kutyastein. 

-Ez nem igaz. Hát te? Milyen kis piszkos előéleted van babám!-mondtam Lilynek.

Az orvos adott egy pórázt, és elindultunk haza. Szépen lassan sétáltam, nem sietősen. De mikor eszembe jutott a kis strandos kalandunk Adammel, akkor el keztem sietni. Szegény kutya nem értette ezt a gyors tempóváltást, de mindegy. Hosszú lesz még ezt felfogni. Mikor bekanyarodtam az utcába, Adamet láttam lejönni a lépcsőházból. Sírt...

-Hát te?-kiabáltam oda neki-mi van? Jól vagy?

-Úristen! Hol voltál?? Téged indultalak megkeresni!

El kezdett felém rohanni. Én meg megszokásból tartottam a kezem, de ölelés helyett lesmárolt. Az első csókunk!!!!!! Wáááá!!!!!! <3

-Apropo-kezdte-ki ez a kutya? 

-Ő Lily. A kutyám. 

Nem kérdezett semmit, csak megfogta a kezem, és felmentünk a lépcsőn, be a lakásba. 

Ledobtam a cuccaimat, leültem a kanapéra és  becsuktam 

a szemem. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki odaül mellém. Aztán hallottam, hogy Lilyt az ölébe veszi. Annyira szeretem! Mindkettőjüket. Aztán kinyitottam a szemem. Rámnézett és Egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam. Annyira édes, hogy az valami elképesztő. De el kell árulnom egy titkot! Borzasztó lelkiismeret furdalásom van. Nekem..nekem El kell neki mondanom az igazat. 

5. rész

Arra eszéltem fel, hogy valami hirtelen megmozdult a bokorban. A rohadt életbe, sehol nem tudom kipihenni magam?! 

-Adam, állj le nem vagy vicces!...Adam..!? ADAM??!! Oké, ne szivass! Nagyon megköszönném! Hallod?? 

Nagyon kezdtem parázni...már megint ki követ?...még mindig mocorog. Szép lassú léptekkel közeledik. Nem sieti el a dolgot. Viszont a vérnyomásom kezd felmenni! Már a bokor mellett van. Még csak a szemeit látom. Várjunk csak...ez a két szem a szokásosnál is leljebb van. És gondolom ez nem egy törpe. De nem. 

 Egyszer csak a bokorból kitette az első kis mancsát egy Golden retriever. 

-Egyem a szivedet, de cuki vagy! Viszont rám hoztad a frászt! 

Szépen lassan odakullogott, de nem túl közel. Látszott rajta, hogy nagyon fél. És az is, hogy egy ideje se nem evett,  se nem ivott. Nagyon le volt amortizálódva szegény. A lábai olyan vékonyak voltak, mint egy kisebb fajta nyalóka pálckikája. Csapzott volt, esőverte. Szegén ki tudja mitől, a fáradságtól, vagy valamilyen betegségtől reszketett. De az is lehett, hogy fázott. Nagyon megsajnáltam. Itt van egyedül, nagyon fiatal, max 1 éves lehet, de talán nem sok van már neki hátra.  

 A hónom alá kaptam, és elindultam vele a legközelebbi állatorvoshoz.

-Jónapot hölgyem, segíthetek?-kérdezte a recepcióshölgy. 

-Heló. Csak azért kerestem fel önöket, mert ezt a kiskutyust találtam és szeretném én felnevelni. Ebben viszont segíteniük kell. Szegény nagyon betegnek és fáradtnak tűnik, plusz nem ártana neki egy kis enni, innivaló és egy fürdő. 

-Nagyon örülünk, hogy hozzánk fordult. Doktor úr! Doktor úr! Kérem segítsen a hölgynek! 

-Rendben Lis, mi történt? 

-Átfaxoltam önnek a rendelőjébe. A kiskutyus beteg, fáradt, éhes, szomjas és meg kéne fürdetni, Doktor úr! 

-Jólvan, köszönöm. Jöjjön kisasszony. Kérem adja ide a kutyáját! 

Most eszméltem rá, hogy azóta tartom. Átnyújtottam az orvosnak, aki szépen finoman egy vaságyra tette és tolni kezdte magunk után. Mikor beértünk a rendelőjébe, letette a kutyát, és megvizsgálta. Felírt egy csomó gyógyszert. Aztán mentünk lefürdetni. A víz alatta olyan volt, mintha előtte szénnel dörzsöltük volna a kutyát.

Ezek után kapot egy csomó kutyakaját, meg vizet. 

Egy probléma viszont még mindig volt. Nagyon félt. Nem hagyta, hogy megsimogassuk. Még magunkhoz kell szoktatni. 

Az orvos az javasolta, hogy még egy éjszakát hagyjam bent, hogy tartsák szem előtt. 

Belementem.

4. rész

...Úgy rohantunk, ahogy csak bírtuk. A strandon már mindenki elmenekült, meg is értem, én sem maradnék ott egy olyan strandon lubickolni, ahol egy elmebeteg sorozatgyilkos kedvére lövöldözik. Szóval csak futottunk és futottunk. Kezdtem rosszul érezni magam, nem nagyon vagyok hozzászokva a futáshoz. Meg mondom őszintén, nem ez a kedvenc sportom. De most nem érdekelt. Mondjuk a tüdőm már majdnem kiugrott a helyéről.
Egyre közelebb ért hozzánk, amitől a szívverésem minimum 10x gyorsabban vert, mint ahogy az "orvosok ajánlják"...
És csak szaladt, mintha a tüdeje valami halhatatlan szerkezet lenne. Már vagy 20 perce futunk...lassan kifulladok...nem bírom már...azt hiszem, elkapott...Adam még fut, de már nem sokáig...meglátta, ahogy rángat engem...odajött és harcolni próbált értem...vér...vér mindenhol...már csak képeket látok...Adam ököllel nyúl bele a férfi állába...elesnek...vér...megvillan a kés...a nyakamhoz teszi...erre Adam megtorpan...a játéknak vége...vagy ha nem is, a férfi kezében van a döntés...halál, vagy élet...de Adam nem adja fel, felugrik...1 lövés...Adam elesik...ááá, a nyakam...nem látok...elmúlt a fájdalom.

A következő percben már egy elhagyatott pincében kelek fel. Meg vagyok kötözve. A számon kendő, nehogy sikítsak. Egyem a szivüket, ez lenne a legkisebb gondom. A nyakamon folyik a vér. Nagyon csíp. A férfi felkel a székről,  mikor hallja a sziszegésemet. Odaáll mellém, mosolyog.
Szerintem nem valami vicces a szitu, legalábbis az én részemről.
-Jóreggelt kicsikém. Milyen volt az út?-majd szépen végigsimítja a hajamon a mocskos kezét. De elkapom a fejem.
-Na! Nyugi csajszi. Nem akarod kihúzni a gyufát, igaz? Jaj tényleg. Nem tudsz beszélni. levegyem a kötés édesem?
-Ühümm.-próbáltam kifejezni akaratomat az anyagon keresztül.
Szépen lassan kikötötte a szájkosaramat, majd eldobta. Végre.
-Akkor. Mostmár minden rendb...
Adam hátul már kikötötte magát és szépen gerincen rúgta a feketeruhás manust. Mikor a földre került, fogott egy nagy vasbotot és koponyánverte.
De jött a többi csatlós, ő viszont mint a Terminator, az összeset egy csapásra.
-Gyere!!
Kiszabadított a ragasztótömkelegből és már megint futottunk. Át egy csomó szobán, alagúton.
Kb 30 p után sikerült kipréselnem magamból az első mondatot.
-Ki volt ez a pasas?
-Egy maffiózó. Az egyik legveszélyesebb.
-Aha. És mi mi a fenének kellünk neki?
-Csak te...
Nem kérdeztem többet, csak kitört belőlem a sírás.

3. rész

Csak másnap reggel keltem fel. Fel akartam kelni, de mikor belenéztem az ágy melletti tükörbe, azonnal visszestem. Kint a nappaliban van egy szupermodell, én pedig úgy nézek ki, mint...nem is tudom, mihez hasonlítsam. Ezt. Úgyhogy felöltöztem. Néztem magamnak egy szürke ujjatlant meg egy fodros szoknyát. Feltettem egy kis sminket, megfésülködtem és voila. Kinyitottam az ajtót és megláttam Adam-et, ahogy a konyhában félmeztelenül készíti a reggelit. Egy darabig bámultam a frissen mosott haját, elmerültem az izmaiban, szóval már majdnem ott tartottam, hogy csöpögött a nyálam, amikor egy kicsit elvesztettem a koordinációmat és nekidőltem az asztal sarkának. Erre kicsit hangosabban, mint ahogy akartam, felszisszentem. Erre felkapta a fejét.
-Jóreggelt...-motyogtam.
-Viszont. Mióta állsz itt?-kérdezte mosolyogva..
-Mi? Miről beszélsz?
-Naa, szivi, ne nézz hülyének.
Szivinek hívott. Ááááá!! 
-N-ne hívj szivinek kérlek.
-Jaj, ne haragudj. Ha ez téged zavar..-röhögött megint.
Dehogy zavar. Folytasd!!
-Igen zavar!
Hirtelen abbahagyta a paradicsomvágást és elindult felém. Közben végig tartotta a szemkontaktust. Azt hiszem, innen már szabadon csinálhatott volna velem bármit. Teljesen kész voltam.
Mikor odaért hozzám, gyengéden megfogta az arcomat és nyomott rá egy puszit. De azt hiszem, kicsit hosszúra sikeredett. Közben mgcsapott a parfümje illata, azt hittem elájulok. 
Aztán szépen halkan a fülembesuttogta:
-Ne haragudj, szivi. Máskor nm hívlak így! 
Úgy álltam ott, mint egy rongybaba.
De ő teljesen nyugodtan visszasétált a pulthoz, és folytatta a zöldségek szeletelését. Én meg csak álltam ott, teljesen elbűvölve.
-Mi a gond?-kérdezte...-Hahó!?
-Ja, semmi. 
Csak szeretlek...
-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. Apropo! Nincs kedved kijönni a partra? 
-De! Vagyis ha van kedved...-javítottam ki magam.
-Okay. Akkor reggelizz meg és indulunk! 
Odakullogtam a konyhaasztalhoz, leültem és nekiálltam az omletthez. Isteni finom volt! 
-Na, hogy ízlett? 

-Finom volt! Köszi.

Beszaladtam a fürdőbe és felkaptam a fürdőrucimat. A felsője pánt nélküli, kék csíkos és a bugyi egyik oldalán van egy kék masni. 

Egy darabig néztem magam, hogy hogy áll, de rájöttem, hogy odakint várnak. Gyorsan összepakoltam, majd kisétáltam.

A táskámban volt;

-naptej
-törcsi
-baseball sapi
-száraz ruha
-Hű, csini.-mondta.
-Köszi! 
Odajött, elvette a táskát, és kiküldött az ajtón, hogy bezárja. Aztán a szabad kezén az ujjait az enyéim köré kulcsolta. Rámnézett, elmosolyodott, de nem szólt egy szót sem. 
Én pedig úgy szintén egy szót sem tudtam szólni. Mivan? Megfogta a kezem? Miért? De nem is mondott semmit. 
Leértünk a strandra, nagyon jó helyen van. Mikor közvetlen a part mellé értünk, elengedte a kezem, lepakolta a cuccokat és azt mondta:
-Gyere szivi, nem jössz fürdeni? 
-Dehogynem!
Megint megfogta a kezem és berángatott a vízbe. Nagyon jó volt, búvárkodtunk, hülyültünk, beszélgettünk.
Mikor kimentünk a vízből, lefeküdtem napozni. Kb 5 perc múlva megszólalt.
-Gyönyörü vagy!
Aztán lassan felémhajolt. A vizes hajtimcsei a szemébe lógtak, de nem nagyon érdekelte. Megfogta az arcom és mélyen a szemembe nézett. Aztán mikor már majdnem összeértek az ajkaink, halottunk valami óriási puffanást. Gyorsan felálltunk, és láttuk, hogy mindenki rohan. A strand közepén egy feketeruhás ember állt. Pisztollyal a kezében!!! Szépen nyugodtan megszólalt. 
-Fuss!

2. rész

Jóval hajnali 3 után értem a kulcson található címre. Meglepett, ugyanis egy Miamimiban lévő gazdagnegyed szívében található panel egyik lakását nyitotta. Felmerültek a kérdések; kié ez a lakás? Itt megtalálnak? Stb... Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. Khm..egy alsó hangon 500 m2-es "kis lakás" tárult elém. A legmodernebb bútorok, minden. Benéztem az összes szobába, minden zugba, legutoljára hagyva az étkezőt. Valamit fontosnak éreztem. Óvatosan odamentem a hűtőhöz, és kinyitottam. Ettől féltem. Tele van...nem vagyok egyedül! Az asztalon egy levelet találtam. 

Szervusz Kincsem! Ha ezt olvasod, gratulálok, megtaláltad a lakást. Nem sokkal az előtt vettük, mielőtt lelőttek volna. Minden van itt, amire szükséged van. De nemsokára ezt a lakást is el kell hagynod. Kislányom. A legfontosabb az, hogy ne félj! Remélem ez ügyben is tudtunk segíteni. Mindjárt bemutatkozik neked valaki! 

Össze-vissza forgolódtam, de sehol senki. Kezdtem félni. De nem! Ezt nem tehetem. A legrosszabb esetben sem. Úgyhogy megőrízve a nyugalmamat, lehuppantam a fehér bőrkanapéra, bekapcsoltam a tv-t és lazulás. Nem volt semmi dolgom. 

Aztán egyszer csak mocorgást hallottam. És nyílik a fürdő ajtaja. Kilép egy figura és megáll előttem. A lábától felfelé méricskélni kezdem. Alul csak egy törcsi, aztán megyek feljebb. Jönnek a kockák. 2, 4,...ahh! Egyre feljebb. Közeledek a nyakához, ahova lássuk be, kicsit sokára jutottam el, elidőztek a szemeim a kockákon és az izmokon. Jön az áll, a száj, az orr, a szemek, a haj! Még vizes egy kicsit, pont csak úgy, ahogy cuki...édes istenem, hogy érdemeltem én meg ezt?? Hogy??

-Szia!-mosolygott egyet.

-H-hello! 

-Adam vagyok. A szüleid kérték meg tőlem, hogy vigyázzak rád. Apukád legjobb barátjának vagyok a fia.-kezetnyújt. Majd kezetcsókol. Istenem, azok az ajkak! Kissé hűvös még a fürdéstől, de nem kellemetlenül hideg. Annyira édes.

-Öhh..örülök. Én Olivia vagyok.

-Tudom.

Az jó. Én azt sem tudom, ki a fene vagy! Jó, hogy az egyikünk okosabb.

-Itt lakom veled. És persze megvédelek. 

-Aha. Jó. És hogyhogy?

-Megígértem apádnak. Többekközött. És úgy látom, jó buli lesz! 

Ezt nem értem. Mi? Mi lesz jó buli? Most ezt miért mondta? 
-Igen.-nevettem el magam. Kicsit kínosan.
-Na, ha nem bánod, felöltöznék. vagy nézel még egy kicsit?-húzta mosolyra a száját.
Ó és leesett. Bámulom. Fuu, de ciki.
-Öö..nem, menj csak. Csak elbambultam. 
-Persze...-röhögött fel. 
Megvártam, hogy elkészüljön, közben elhelyezkedtem, megcsináltam a hajam és bekaptam egy rágót. Kijött, majd levetődött mellém. Csak egy rövidnaci, meg egy izompóló. És egy lehelletnyi parfüm. Nem hiszem el. Olyan volt, mint aki kiugrott egy magazinból. 
Elindítottam egy filmet, de annyira álmos voltam, hogy már a felénél elaludtam. Csak reggel, olyan 11 fele keltem fel. Akkor vettem észre, hogy Adam ölében van a fejem. Ő meg a hajamat birizgálja, miközben bambulja a tv-t. Megmozdultam, mire rutinból elkapta a kezét és a távirányítóra helyezte. 
-Jóreggelt!-köszöntött.
-Szija!-válaszoltam.
-Jót aludtál?-mosolyodott el egyből.
-Igen. Fáradt voltam. 
Kicsi csend, de egyből feltörte.
-És meg voltál elégedve a párnáddal? 
Elkaptam a fejem, és felálltam. Elhatároztam, hogy nem fogja észrevenni rajtam, hogy bele vagyok bolondulva. 
-Nem fejezed be?
-Mit?
-Azt, hogy itt piszkálsz, meg teszed a fejed. Nem jön be! 
-Nem?-kérdezte pimasz mosollyal.-Tuti? Pedig úgy akartam!-röhögött.
-Hehehe. De vicces! 
Bementem a szobámba és megint elaludtam.

1. rész

...Alig kaptam levegőt, miközben a levéllel bajlódtam. Nem érdekelt semmi, csak téptem és téptem. "Mi van, ha kiderül, hogy valami mutáns szörnyeteg vagyok, vagy valami, esetleg hogy a szüleim kémek voltak. Huh. Nem tudok ésszerűen gondolkodni. 

És végre kibontottam. Finoman széthajtogattam a már ki tudja hány éve itt hánykolódott papírfecnit és olvasni kezdtem.

Kedves Olivia!

Ezt a levelet jól elrejtettük, hogy jóval a halálunk után találd meg. Reméljük jó munkát végeztünk. A halálunk nem véletlen baleset volt. Szándékos gyilkosság. Maffiózók társaságába kerültünk és el akartunk tűnni innen. Ez viszont nem sikerült. Megöltek minket és ha nem vigyázol, veled is ezt teszik. Kérlek, miután elolvastad ezt a levelet, semmisítsd meg. 

Ui.: készülj fel arra, hogy borzasztó dolgok fognak történni veled. Fontos, hogy most 

Költözz el nagyon messzire. A fagyasztó alsó polcában legalul találsz 1 000 000 000 000 dollárt. 

Használdd okosan, kicsim! 

Csókol drága édesanyád!

Miniszívroham. Micsoda? Nem véletlenül haltak meg? Lehet, hogy én is meghalok? És mennyi? Honnan a fenéből volt ennyi pénzük? Hirtelen eszembe jutott: "semmisítsd meg". Igenis Kapitány. Fogtam egy öngyújtót, és elégettem. Szomorúan néztem az utolsó emléket anyáékról. Aztán belenyúltam a fridzsiderbe, és nocsak?! Annyi pénz, amennyit még életemben nem láttam. De eltettem egy bőröndbe, összepakoltam mindent, a ruháimat, a laptopomat, és néhány fontos dolgot, telefon, ilyenek, meg persze a pénz. Amellett találtam egy kulcsot, rajta egy címmel, úgyhogy bepattantam a kocsiba, és meg sem álltam Floridáig.