Arra eszéltem fel, hogy valami hirtelen megmozdult a bokorban. A rohadt életbe, sehol nem tudom kipihenni magam?!
-Adam, állj le nem vagy vicces!...Adam..!? ADAM??!! Oké, ne szivass! Nagyon megköszönném! Hallod??
Nagyon kezdtem parázni...már megint ki követ?...még mindig mocorog. Szép lassú léptekkel közeledik. Nem sieti el a dolgot. Viszont a vérnyomásom kezd felmenni! Már a bokor mellett van. Még csak a szemeit látom. Várjunk csak...ez a két szem a szokásosnál is leljebb van. És gondolom ez nem egy törpe. De nem.
Egyszer csak a bokorból kitette az első kis mancsát egy Golden retriever.
-Egyem a szivedet, de cuki vagy! Viszont rám hoztad a frászt!
Szépen lassan odakullogott, de nem túl közel. Látszott rajta, hogy nagyon fél. És az is, hogy egy ideje se nem evett, se nem ivott. Nagyon le volt amortizálódva szegény. A lábai olyan vékonyak voltak, mint egy kisebb fajta nyalóka pálckikája. Csapzott volt, esőverte. Szegén ki tudja mitől, a fáradságtól, vagy valamilyen betegségtől reszketett. De az is lehett, hogy fázott. Nagyon megsajnáltam. Itt van egyedül, nagyon fiatal, max 1 éves lehet, de talán nem sok van már neki hátra.
A hónom alá kaptam, és elindultam vele a legközelebbi állatorvoshoz.
-Jónapot hölgyem, segíthetek?-kérdezte a recepcióshölgy.
-Heló. Csak azért kerestem fel önöket, mert ezt a kiskutyust találtam és szeretném én felnevelni. Ebben viszont segíteniük kell. Szegény nagyon betegnek és fáradtnak tűnik, plusz nem ártana neki egy kis enni, innivaló és egy fürdő.
-Nagyon örülünk, hogy hozzánk fordult. Doktor úr! Doktor úr! Kérem segítsen a hölgynek!
-Rendben Lis, mi történt?
-Átfaxoltam önnek a rendelőjébe. A kiskutyus beteg, fáradt, éhes, szomjas és meg kéne fürdetni, Doktor úr!
-Jólvan, köszönöm. Jöjjön kisasszony. Kérem adja ide a kutyáját!
Most eszméltem rá, hogy azóta tartom. Átnyújtottam az orvosnak, aki szépen finoman egy vaságyra tette és tolni kezdte magunk után. Mikor beértünk a rendelőjébe, letette a kutyát, és megvizsgálta. Felírt egy csomó gyógyszert. Aztán mentünk lefürdetni. A víz alatta olyan volt, mintha előtte szénnel dörzsöltük volna a kutyát.
Ezek után kapot egy csomó kutyakaját, meg vizet.
Egy probléma viszont még mindig volt. Nagyon félt. Nem hagyta, hogy megsimogassuk. Még magunkhoz kell szoktatni.
Az orvos az javasolta, hogy még egy éjszakát hagyjam bent, hogy tartsák szem előtt.
Belementem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése