Úgy gondolom, ki kéne pihennem magam. Végre. Megint sikerült végiggondolkodnom az éjszakát, persze megint egy új helyszínen, most az állatorvos rendelőjét választottam ki új célpontként. Nem tudtam otthagyni Lilyt. Igen, így neveztem el a kutyust. Pörgött az agyam Adamről, Lilyről.
Viszont 6:30-kor kaptam egy hideg puszit az arcomra a kutyámtól.
-Szia kicsim. Hogy vagy?
-Jóreggelt!-szólt az orvos.
-Igen..-nyöszörögtem vissza.-a kutyám hogy van?
-Tájékoztatnom kell, a kedvence a minap egy aktív tanfolyamon vett részt, ahol elsajátíthatott pár alaptrükköt. Viszont legnagyobb meglepetésünkre semelyikre nem volt szükség. Ugyanis gyanítjuk, ezelőtt már valaki mindenre megtanította. Komolyan, ez a kutya olyan, mint Einstein. Csak éppen kutyastein.
-Ez nem igaz. Hát te? Milyen kis piszkos előéleted van babám!-mondtam Lilynek.
Az orvos adott egy pórázt, és elindultunk haza. Szépen lassan sétáltam, nem sietősen. De mikor eszembe jutott a kis strandos kalandunk Adammel, akkor el keztem sietni. Szegény kutya nem értette ezt a gyors tempóváltást, de mindegy. Hosszú lesz még ezt felfogni. Mikor bekanyarodtam az utcába, Adamet láttam lejönni a lépcsőházból. Sírt...
-Hát te?-kiabáltam oda neki-mi van? Jól vagy?
-Úristen! Hol voltál?? Téged indultalak megkeresni!
El kezdett felém rohanni. Én meg megszokásból tartottam a kezem, de ölelés helyett lesmárolt. Az első csókunk!!!!!! Wáááá!!!!!! <3
-Apropo-kezdte-ki ez a kutya?
-Ő Lily. A kutyám.
Nem kérdezett semmit, csak megfogta a kezem, és felmentünk a lépcsőn, be a lakásba.
Ledobtam a cuccaimat, leültem a kanapéra és becsuktam
a szemem. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki odaül mellém. Aztán hallottam, hogy Lilyt az ölébe veszi. Annyira szeretem! Mindkettőjüket. Aztán kinyitottam a szemem. Rámnézett és Egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam. Annyira édes, hogy az valami elképesztő. De el kell árulnom egy titkot! Borzasztó lelkiismeret furdalásom van. Nekem..nekem El kell neki mondanom az igazat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése