2. rész

Jóval hajnali 3 után értem a kulcson található címre. Meglepett, ugyanis egy Miamimiban lévő gazdagnegyed szívében található panel egyik lakását nyitotta. Felmerültek a kérdések; kié ez a lakás? Itt megtalálnak? Stb... Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. Khm..egy alsó hangon 500 m2-es "kis lakás" tárult elém. A legmodernebb bútorok, minden. Benéztem az összes szobába, minden zugba, legutoljára hagyva az étkezőt. Valamit fontosnak éreztem. Óvatosan odamentem a hűtőhöz, és kinyitottam. Ettől féltem. Tele van...nem vagyok egyedül! Az asztalon egy levelet találtam. 

Szervusz Kincsem! Ha ezt olvasod, gratulálok, megtaláltad a lakást. Nem sokkal az előtt vettük, mielőtt lelőttek volna. Minden van itt, amire szükséged van. De nemsokára ezt a lakást is el kell hagynod. Kislányom. A legfontosabb az, hogy ne félj! Remélem ez ügyben is tudtunk segíteni. Mindjárt bemutatkozik neked valaki! 

Össze-vissza forgolódtam, de sehol senki. Kezdtem félni. De nem! Ezt nem tehetem. A legrosszabb esetben sem. Úgyhogy megőrízve a nyugalmamat, lehuppantam a fehér bőrkanapéra, bekapcsoltam a tv-t és lazulás. Nem volt semmi dolgom. 

Aztán egyszer csak mocorgást hallottam. És nyílik a fürdő ajtaja. Kilép egy figura és megáll előttem. A lábától felfelé méricskélni kezdem. Alul csak egy törcsi, aztán megyek feljebb. Jönnek a kockák. 2, 4,...ahh! Egyre feljebb. Közeledek a nyakához, ahova lássuk be, kicsit sokára jutottam el, elidőztek a szemeim a kockákon és az izmokon. Jön az áll, a száj, az orr, a szemek, a haj! Még vizes egy kicsit, pont csak úgy, ahogy cuki...édes istenem, hogy érdemeltem én meg ezt?? Hogy??

-Szia!-mosolygott egyet.

-H-hello! 

-Adam vagyok. A szüleid kérték meg tőlem, hogy vigyázzak rád. Apukád legjobb barátjának vagyok a fia.-kezetnyújt. Majd kezetcsókol. Istenem, azok az ajkak! Kissé hűvös még a fürdéstől, de nem kellemetlenül hideg. Annyira édes.

-Öhh..örülök. Én Olivia vagyok.

-Tudom.

Az jó. Én azt sem tudom, ki a fene vagy! Jó, hogy az egyikünk okosabb.

-Itt lakom veled. És persze megvédelek. 

-Aha. Jó. És hogyhogy?

-Megígértem apádnak. Többekközött. És úgy látom, jó buli lesz! 

Ezt nem értem. Mi? Mi lesz jó buli? Most ezt miért mondta? 
-Igen.-nevettem el magam. Kicsit kínosan.
-Na, ha nem bánod, felöltöznék. vagy nézel még egy kicsit?-húzta mosolyra a száját.
Ó és leesett. Bámulom. Fuu, de ciki.
-Öö..nem, menj csak. Csak elbambultam. 
-Persze...-röhögött fel. 
Megvártam, hogy elkészüljön, közben elhelyezkedtem, megcsináltam a hajam és bekaptam egy rágót. Kijött, majd levetődött mellém. Csak egy rövidnaci, meg egy izompóló. És egy lehelletnyi parfüm. Nem hiszem el. Olyan volt, mint aki kiugrott egy magazinból. 
Elindítottam egy filmet, de annyira álmos voltam, hogy már a felénél elaludtam. Csak reggel, olyan 11 fele keltem fel. Akkor vettem észre, hogy Adam ölében van a fejem. Ő meg a hajamat birizgálja, miközben bambulja a tv-t. Megmozdultam, mire rutinból elkapta a kezét és a távirányítóra helyezte. 
-Jóreggelt!-köszöntött.
-Szija!-válaszoltam.
-Jót aludtál?-mosolyodott el egyből.
-Igen. Fáradt voltam. 
Kicsi csend, de egyből feltörte.
-És meg voltál elégedve a párnáddal? 
Elkaptam a fejem, és felálltam. Elhatároztam, hogy nem fogja észrevenni rajtam, hogy bele vagyok bolondulva. 
-Nem fejezed be?
-Mit?
-Azt, hogy itt piszkálsz, meg teszed a fejed. Nem jön be! 
-Nem?-kérdezte pimasz mosollyal.-Tuti? Pedig úgy akartam!-röhögött.
-Hehehe. De vicces! 
Bementem a szobámba és megint elaludtam.