11. rész

Igen. Ülök, és gondolkodom...még mindig...méég mindig...valami? Semmi...ötletem sincs, hogy hogy a fenébe béküljek ki szívem választottjával és hogy szerezzem vissza. De már tuti elfelejtett. Biztos szerzett egy másik csajt, és biztos most is vele van a MI lakásunkban. Nem, azt én nem bírnám ki!! De mi van, ha így van?? Ha tényleg így van és Adam lemondott rólam...örökre!? Na, ezt nem hagyom. 

Elkezdtem rohanni amilyen gyorsan csak tudtam. Ahogy csak bírtam, fel a lakásunkba. A MI lakásunkba. Nem akarok ott mást találni! Soha nem bocsátanám meg magamnak. 

Eszeveszettül futok, és a háztömbekig meg sem állok. Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy lecseréljen. Mikor odaérek, megállok az ajtóban és egy kicsit kifújom magam. Namost. Sok eset lehetséges. 

1. a lakásban rajta kívül senki nincs

2. mellette ül és vihorászik egy csini kis pipi, aki vékony, csinos, kedves, vicces és...szép

3. több lány is van vele

Huh. Benyúlok a kulcsért a zsebembe, közben remeg a kezem. Nem merek bemenni nem merek bemenni. 

Hát úgy látszik nem is fogok. Hupsz. Hol a kulcs???? Biztos elhagytam futás közben. Elkezdtem visszafutni azon az úton ahol jöttem. De sehol. Hát ez az én napom. Sürgök forgok, míg megtalálom a másik zsebemben. Én hülye! Soha nem teszem a másik zsebembe, hogy került az oda? Na mindegy, a lényeg az, hogy feljussak. Remegő kézzel betettem a kulcsot a zárba. Végig gondoltam vagy 200 lehetőséget, hogy mi fog történni a szerelmes megbocsájtástól a sztriptíztáncosokig, és mire eljutottam az ajtóig, addig kb 3-szor elájultam. Kicsit idegbeteg lettem. De felértem. Itt vagyok. Meg fogom fogni a kilincset és bemegyek. 

Mikor kinyitottam az ajtót, elakadt a lélegzetem...

10. rész

 Kac, kac..de vicces. Bárcsak röhöghetnék én is. Csak az a baj, hogy ez most számomra nem éppen egy alkalmas pillanat.

-Komolyan, hagyja már abba!-tört ki belőlem egy sikítóroham a pasi 5 perces röhögése után. 

Abbahagyta, és elindult felém, majd az arom elé hajolt. TÚL közel. 

-Khm...boccs, deee...benne vagy a magánszférámban. Arrébb mennél? Köszi!-és egy laza mozdulattal ellöktem magamtól.

-Nagyon vicces kislány vagy, csak egy a baj. Utálom a gyerekeket! 

Ez után nem sok mindenre emlékszem, mert ez a baromállat fogta magát és arconütött. Úgyhogy csak egy kis idő múlva lettem ismét szalonképes állapotban. 

-Neked meg mi az isten bajod van?-eszméltem fel.

-Van nálad valami, amit meg akarok szerezni. Vagyis a szüleidnél.

-Hoppá! Vissza egy lépéssel!  A szüleim nem...élnek...!?

-Tudtommal ez nagyon nem így van.-és vágott egy pofát.

Na jó. Úgy érzem, hogy most egy pöppet felment az adrenalinom!! Mivan???

A nagy gondolkodásom közepette pedig megszólalt a telefonom. Épp utánanyúlok, amikor az egyik feketerucis alak kikapta a kezemből és kinyomta. 

Jó, mostmár tiszta ideg vagyok!! Mi a fene van anyuékkal???? 

Most kimennek. Állj!!! Hova mentek?? Itt vagyok, tehetetlenül, ti meg elmentek!? Oké. Kössz! 

Mostmár ki kell innen jönnöm! Ott van Adam! Tényleg! ADAM!!! Jesszus..mit fogok neki mondani? Lehet hogy hiányzom neki? Vagy..áhhh dehogy! Nem is akar látni! Lehet, hogy már rég elment. És Lily. Mi van az én drágámmal? Istenem! Mit csináltam! 

Miközben gondolkodtam, megláttam egy kulcsot a földön...KULCS!!!! És ha ez nyitja az én kis láncom lakatját? Na jó, mostmár csak el kell érnem! Megpróbáltam a székkel odébbugrálni, de esélytelen. Még egyszer megpróbálom! Egy, kettő, UGRÁS! És puff! Akkorát taknyoltam, hogy beleremegett az egész föld! De mostmár elérem a kulcsot. Gyorsan megfogtam, és megpróbáltam beilleszteni a zárba. SIKER!!! Leszedtem a láncokat, és elkezdtem tiszta erőből rohanni. Csak futni, és futni, a nagy messzeségbe! Már nagyon rég óta futok. Lassan elérem a partot, azt a helyet, ahol elveszítettem a számomra legfontosabb személyt. 

Le kell ülnöm. Gondolkoznom kell! Rá kell jönnöm, hogy hogy oldjam meg...

9. rész

-Mit akarsz modani?-nézett jó mélyen a szemembe. 

Lefagytam. Egy szót nem bírtam kigördíteni a számból.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Cs...cs...csak...semmi...

-Mi a baj?????

-A-az a helyzet...hogy...Adam, ne legyél rám mérges!!!

-Mostmár tuti az leszek, ha nem mondod el!! Ne húzdd az idegeimet! 

-Adam! Nekem...van egy barátom..!-és hirtelen teljesen összeszükült a gyomrom. Mivan? Hogy lehetek ekkora paraszt? A világ legjobb pasija az enyém, én meg kihasználom?? Jesszus! Nem lehetek ekkora hülye.

Néztem a fejét, ahogy fokozatosan elsápad. De nagyon felnézek rá, egy szót se szólt. Nem kezdett el üvöltözni, kiakadni. Csak szépen csendben ült. Igaz, falfehéren, de akkor is. 

-Adam!?-kezdtem szépen lassan az arca felé indítani a kezemet.

-NE. NYÚLJ. HOZZÁM! Megértetted?

Azta. Teljesen kikelt magából. Látszik hogy tiszta ideg.

-Adam kérl...

-Befogod? Köszi. 

-De most mi bajod van?-kérdeztem.-Tök őszinte voltam.

-Jajj, igazad van, én kérek elnézést! Bocs, hogy van pasid, tényleg. Komolyan. Neked mi a jó? Semmi sem felel meg neked, Olivia? Mi? Soha semmi nem elég? Még, még, még? Tudod mit?

 Kicsordult az első könnycseppje. De szipogva folytatta.

 Rohadtul elegem van belőled. Ha az ember próbál kedves lenni veled, elutasítod. Ez szép. Gratulálok! Amikor úgy néztél rám, mint borjú az újkapura! Tehát nálad abból állt a nap, hogy Adam nézése, miközben reggelit kreál, mellékesen nálam ez is egy nagy szó, aztán délután és este is UGYAN EZ! Döntsd már el, hogy mi a ... akarsz!!!

Aztán felállt, felvette Lilyt és otthagyott. 

 Ezt nem gondoltam volna. De...tényleg ekkora szemétláda lennék?  Hát köszi. 

De baromira nem akartam ekkora cirkuszt! 

Hirtelen egy fekete terepjáró áll meg mellettem, kiszáll egy pasas és berángat.

-Héjjj, na! Mit csináltok fiúk?-kiabáltam.

De a kopasz manusokból egy szót se lehetett kiszedni. Ettől féltem. 

Kb fél óra elteltével egy roncstelepre érkeztünk. A két csávó megfogott a karomnál fogva és konkrétan végighúztak a szemeten. Egy óriási domhoz értünk. Elsétáltunk a másik oldalához, ahol egy bejárat volt. Nagyon kis spéci cuccokkal felszerelve. Az egyik pasi odadugta az ujját egy képernyőhöz, és tadaaa!! Szezám tárulj. Csak valami ujjas verzió. Végigvezettek egy hosszú folyosón, aminek a végében egy iroda állt. Gondolom ott ült a Góré, a prédát várva. 

Mikor bekerültem a szobába, hangos nevetés tört ki belőle.

8. rész(képek)

Én:

Itt strand előtt

A kis rosszcsont :)

Igen, ez a parton készült. Látszik valaki nagyon élvezte:)

Én:

Khm...:D jólvan, picit megártott a napsütés...

És a kedvencem<3 :

And we kissed as we could..<3

7. rész

 Huh. Egyszerűen nem tudom elmondani neki. 

Nekem Californiában igazából van egy barátom...aki szeret. És azt sem tudja, hol lehetek épp ebben a pillanatban. De itt van Adam. Csak rá kell nézni és elolvadok! Istenem, nem tudom, mit tegyek! Hát igen, elég szar helyzetben vagyok. +.+

-Miaz?-kérdezte?-Kicsit elbambultál!

-Hát...semmmiiiiii! Tényleg, semmi baj..-de megcsuklott a hangom.

-Kicsim, tudom, hogy valami bánt.-és puhán megsímogatta az arcom.-Lemegyünk a partra?

MEGSÍMOGATTA AZ ARCOM!!!

-Peeersze...

Lelkiismeretfurdalás! Lelkiismeretfurdalás!!

Feltettem Lilyre a pórázt, és Adammal kézenfogva elindultunk lefelé. 

Mikor leértünk, a kutyus elindult és leszaladt a vízhez.

De éreztem, hogy beszélnem kell Adammal. Viszont megszakította a csendtet.

-Gyere, csináljunk képeket!

Megragadta a karomat és lefutottunk a strandra. 

A végén teljesen kifáradtam, csináltunk egy csomó képet. lily tiszta őrült, annyira rossz kutya! De imádom! :) Tiszta sár lett mindenhol. 

A végén Adamről is csináltunk pár képet, a legutolsó lett a kedvencem. Ezen pont a szemembe néz, Lilyvel a kezében. Amikor megnyomtam a "fényképez" gombot, egy óriási csomót éreztem a gyomromban. Komolyan, itt flörtölök vele, ami nem is lenne baj, ha szakítottam volna a "régi" barátommal, vagy ha elmondtam volna neki ezt az egészet. 

-Adam-törtem meg a csendet végül.-Beszélnünk kell!

6. rész

 Úgy gondolom, ki kéne pihennem magam. Végre. Megint sikerült végiggondolkodnom az éjszakát, persze megint egy új helyszínen, most az állatorvos rendelőjét választottam ki új célpontként.  Nem tudtam otthagyni Lilyt. Igen, így neveztem el a kutyust. Pörgött az agyam Adamről, Lilyről.

Viszont 6:30-kor kaptam egy hideg puszit az arcomra a kutyámtól. 

-Szia kicsim. Hogy vagy? 

-Jóreggelt!-szólt az orvos.

-Igen..-nyöszörögtem vissza.-a kutyám hogy van? 

-Tájékoztatnom kell, a kedvence a minap egy aktív tanfolyamon vett részt, ahol elsajátíthatott pár alaptrükköt. Viszont legnagyobb meglepetésünkre semelyikre nem volt szükség. Ugyanis gyanítjuk, ezelőtt már valaki mindenre megtanította. Komolyan, ez a kutya olyan, mint Einstein. Csak éppen kutyastein. 

-Ez nem igaz. Hát te? Milyen kis piszkos előéleted van babám!-mondtam Lilynek.

Az orvos adott egy pórázt, és elindultunk haza. Szépen lassan sétáltam, nem sietősen. De mikor eszembe jutott a kis strandos kalandunk Adammel, akkor el keztem sietni. Szegény kutya nem értette ezt a gyors tempóváltást, de mindegy. Hosszú lesz még ezt felfogni. Mikor bekanyarodtam az utcába, Adamet láttam lejönni a lépcsőházból. Sírt...

-Hát te?-kiabáltam oda neki-mi van? Jól vagy?

-Úristen! Hol voltál?? Téged indultalak megkeresni!

El kezdett felém rohanni. Én meg megszokásból tartottam a kezem, de ölelés helyett lesmárolt. Az első csókunk!!!!!! Wáááá!!!!!! <3

-Apropo-kezdte-ki ez a kutya? 

-Ő Lily. A kutyám. 

Nem kérdezett semmit, csak megfogta a kezem, és felmentünk a lépcsőn, be a lakásba. 

Ledobtam a cuccaimat, leültem a kanapéra és  becsuktam 

a szemem. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki odaül mellém. Aztán hallottam, hogy Lilyt az ölébe veszi. Annyira szeretem! Mindkettőjüket. Aztán kinyitottam a szemem. Rámnézett és Egyszerűen köpni-nyelni nem tudtam. Annyira édes, hogy az valami elképesztő. De el kell árulnom egy titkot! Borzasztó lelkiismeret furdalásom van. Nekem..nekem El kell neki mondanom az igazat. 

5. rész

Arra eszéltem fel, hogy valami hirtelen megmozdult a bokorban. A rohadt életbe, sehol nem tudom kipihenni magam?! 

-Adam, állj le nem vagy vicces!...Adam..!? ADAM??!! Oké, ne szivass! Nagyon megköszönném! Hallod?? 

Nagyon kezdtem parázni...már megint ki követ?...még mindig mocorog. Szép lassú léptekkel közeledik. Nem sieti el a dolgot. Viszont a vérnyomásom kezd felmenni! Már a bokor mellett van. Még csak a szemeit látom. Várjunk csak...ez a két szem a szokásosnál is leljebb van. És gondolom ez nem egy törpe. De nem. 

 Egyszer csak a bokorból kitette az első kis mancsát egy Golden retriever. 

-Egyem a szivedet, de cuki vagy! Viszont rám hoztad a frászt! 

Szépen lassan odakullogott, de nem túl közel. Látszott rajta, hogy nagyon fél. És az is, hogy egy ideje se nem evett,  se nem ivott. Nagyon le volt amortizálódva szegény. A lábai olyan vékonyak voltak, mint egy kisebb fajta nyalóka pálckikája. Csapzott volt, esőverte. Szegén ki tudja mitől, a fáradságtól, vagy valamilyen betegségtől reszketett. De az is lehett, hogy fázott. Nagyon megsajnáltam. Itt van egyedül, nagyon fiatal, max 1 éves lehet, de talán nem sok van már neki hátra.  

 A hónom alá kaptam, és elindultam vele a legközelebbi állatorvoshoz.

-Jónapot hölgyem, segíthetek?-kérdezte a recepcióshölgy. 

-Heló. Csak azért kerestem fel önöket, mert ezt a kiskutyust találtam és szeretném én felnevelni. Ebben viszont segíteniük kell. Szegény nagyon betegnek és fáradtnak tűnik, plusz nem ártana neki egy kis enni, innivaló és egy fürdő. 

-Nagyon örülünk, hogy hozzánk fordult. Doktor úr! Doktor úr! Kérem segítsen a hölgynek! 

-Rendben Lis, mi történt? 

-Átfaxoltam önnek a rendelőjébe. A kiskutyus beteg, fáradt, éhes, szomjas és meg kéne fürdetni, Doktor úr! 

-Jólvan, köszönöm. Jöjjön kisasszony. Kérem adja ide a kutyáját! 

Most eszméltem rá, hogy azóta tartom. Átnyújtottam az orvosnak, aki szépen finoman egy vaságyra tette és tolni kezdte magunk után. Mikor beértünk a rendelőjébe, letette a kutyát, és megvizsgálta. Felírt egy csomó gyógyszert. Aztán mentünk lefürdetni. A víz alatta olyan volt, mintha előtte szénnel dörzsöltük volna a kutyát.

Ezek után kapot egy csomó kutyakaját, meg vizet. 

Egy probléma viszont még mindig volt. Nagyon félt. Nem hagyta, hogy megsimogassuk. Még magunkhoz kell szoktatni. 

Az orvos az javasolta, hogy még egy éjszakát hagyjam bent, hogy tartsák szem előtt. 

Belementem.