4. rész

...Úgy rohantunk, ahogy csak bírtuk. A strandon már mindenki elmenekült, meg is értem, én sem maradnék ott egy olyan strandon lubickolni, ahol egy elmebeteg sorozatgyilkos kedvére lövöldözik. Szóval csak futottunk és futottunk. Kezdtem rosszul érezni magam, nem nagyon vagyok hozzászokva a futáshoz. Meg mondom őszintén, nem ez a kedvenc sportom. De most nem érdekelt. Mondjuk a tüdőm már majdnem kiugrott a helyéről.
Egyre közelebb ért hozzánk, amitől a szívverésem minimum 10x gyorsabban vert, mint ahogy az "orvosok ajánlják"...
És csak szaladt, mintha a tüdeje valami halhatatlan szerkezet lenne. Már vagy 20 perce futunk...lassan kifulladok...nem bírom már...azt hiszem, elkapott...Adam még fut, de már nem sokáig...meglátta, ahogy rángat engem...odajött és harcolni próbált értem...vér...vér mindenhol...már csak képeket látok...Adam ököllel nyúl bele a férfi állába...elesnek...vér...megvillan a kés...a nyakamhoz teszi...erre Adam megtorpan...a játéknak vége...vagy ha nem is, a férfi kezében van a döntés...halál, vagy élet...de Adam nem adja fel, felugrik...1 lövés...Adam elesik...ááá, a nyakam...nem látok...elmúlt a fájdalom.

A következő percben már egy elhagyatott pincében kelek fel. Meg vagyok kötözve. A számon kendő, nehogy sikítsak. Egyem a szivüket, ez lenne a legkisebb gondom. A nyakamon folyik a vér. Nagyon csíp. A férfi felkel a székről,  mikor hallja a sziszegésemet. Odaáll mellém, mosolyog.
Szerintem nem valami vicces a szitu, legalábbis az én részemről.
-Jóreggelt kicsikém. Milyen volt az út?-majd szépen végigsimítja a hajamon a mocskos kezét. De elkapom a fejem.
-Na! Nyugi csajszi. Nem akarod kihúzni a gyufát, igaz? Jaj tényleg. Nem tudsz beszélni. levegyem a kötés édesem?
-Ühümm.-próbáltam kifejezni akaratomat az anyagon keresztül.
Szépen lassan kikötötte a szájkosaramat, majd eldobta. Végre.
-Akkor. Mostmár minden rendb...
Adam hátul már kikötötte magát és szépen gerincen rúgta a feketeruhás manust. Mikor a földre került, fogott egy nagy vasbotot és koponyánverte.
De jött a többi csatlós, ő viszont mint a Terminator, az összeset egy csapásra.
-Gyere!!
Kiszabadított a ragasztótömkelegből és már megint futottunk. Át egy csomó szobán, alagúton.
Kb 30 p után sikerült kipréselnem magamból az első mondatot.
-Ki volt ez a pasas?
-Egy maffiózó. Az egyik legveszélyesebb.
-Aha. És mi mi a fenének kellünk neki?
-Csak te...
Nem kérdeztem többet, csak kitört belőlem a sírás.

3. rész

Csak másnap reggel keltem fel. Fel akartam kelni, de mikor belenéztem az ágy melletti tükörbe, azonnal visszestem. Kint a nappaliban van egy szupermodell, én pedig úgy nézek ki, mint...nem is tudom, mihez hasonlítsam. Ezt. Úgyhogy felöltöztem. Néztem magamnak egy szürke ujjatlant meg egy fodros szoknyát. Feltettem egy kis sminket, megfésülködtem és voila. Kinyitottam az ajtót és megláttam Adam-et, ahogy a konyhában félmeztelenül készíti a reggelit. Egy darabig bámultam a frissen mosott haját, elmerültem az izmaiban, szóval már majdnem ott tartottam, hogy csöpögött a nyálam, amikor egy kicsit elvesztettem a koordinációmat és nekidőltem az asztal sarkának. Erre kicsit hangosabban, mint ahogy akartam, felszisszentem. Erre felkapta a fejét.
-Jóreggelt...-motyogtam.
-Viszont. Mióta állsz itt?-kérdezte mosolyogva..
-Mi? Miről beszélsz?
-Naa, szivi, ne nézz hülyének.
Szivinek hívott. Ááááá!! 
-N-ne hívj szivinek kérlek.
-Jaj, ne haragudj. Ha ez téged zavar..-röhögött megint.
Dehogy zavar. Folytasd!!
-Igen zavar!
Hirtelen abbahagyta a paradicsomvágást és elindult felém. Közben végig tartotta a szemkontaktust. Azt hiszem, innen már szabadon csinálhatott volna velem bármit. Teljesen kész voltam.
Mikor odaért hozzám, gyengéden megfogta az arcomat és nyomott rá egy puszit. De azt hiszem, kicsit hosszúra sikeredett. Közben mgcsapott a parfümje illata, azt hittem elájulok. 
Aztán szépen halkan a fülembesuttogta:
-Ne haragudj, szivi. Máskor nm hívlak így! 
Úgy álltam ott, mint egy rongybaba.
De ő teljesen nyugodtan visszasétált a pulthoz, és folytatta a zöldségek szeletelését. Én meg csak álltam ott, teljesen elbűvölve.
-Mi a gond?-kérdezte...-Hahó!?
-Ja, semmi. 
Csak szeretlek...
-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. Apropo! Nincs kedved kijönni a partra? 
-De! Vagyis ha van kedved...-javítottam ki magam.
-Okay. Akkor reggelizz meg és indulunk! 
Odakullogtam a konyhaasztalhoz, leültem és nekiálltam az omletthez. Isteni finom volt! 
-Na, hogy ízlett? 

-Finom volt! Köszi.

Beszaladtam a fürdőbe és felkaptam a fürdőrucimat. A felsője pánt nélküli, kék csíkos és a bugyi egyik oldalán van egy kék masni. 

Egy darabig néztem magam, hogy hogy áll, de rájöttem, hogy odakint várnak. Gyorsan összepakoltam, majd kisétáltam.

A táskámban volt;

-naptej
-törcsi
-baseball sapi
-száraz ruha
-Hű, csini.-mondta.
-Köszi! 
Odajött, elvette a táskát, és kiküldött az ajtón, hogy bezárja. Aztán a szabad kezén az ujjait az enyéim köré kulcsolta. Rámnézett, elmosolyodott, de nem szólt egy szót sem. 
Én pedig úgy szintén egy szót sem tudtam szólni. Mivan? Megfogta a kezem? Miért? De nem is mondott semmit. 
Leértünk a strandra, nagyon jó helyen van. Mikor közvetlen a part mellé értünk, elengedte a kezem, lepakolta a cuccokat és azt mondta:
-Gyere szivi, nem jössz fürdeni? 
-Dehogynem!
Megint megfogta a kezem és berángatott a vízbe. Nagyon jó volt, búvárkodtunk, hülyültünk, beszélgettünk.
Mikor kimentünk a vízből, lefeküdtem napozni. Kb 5 perc múlva megszólalt.
-Gyönyörü vagy!
Aztán lassan felémhajolt. A vizes hajtimcsei a szemébe lógtak, de nem nagyon érdekelte. Megfogta az arcom és mélyen a szemembe nézett. Aztán mikor már majdnem összeértek az ajkaink, halottunk valami óriási puffanást. Gyorsan felálltunk, és láttuk, hogy mindenki rohan. A strand közepén egy feketeruhás ember állt. Pisztollyal a kezében!!! Szépen nyugodtan megszólalt. 
-Fuss!

2. rész

Jóval hajnali 3 után értem a kulcson található címre. Meglepett, ugyanis egy Miamimiban lévő gazdagnegyed szívében található panel egyik lakását nyitotta. Felmerültek a kérdések; kié ez a lakás? Itt megtalálnak? Stb... Kinyitottam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. Khm..egy alsó hangon 500 m2-es "kis lakás" tárult elém. A legmodernebb bútorok, minden. Benéztem az összes szobába, minden zugba, legutoljára hagyva az étkezőt. Valamit fontosnak éreztem. Óvatosan odamentem a hűtőhöz, és kinyitottam. Ettől féltem. Tele van...nem vagyok egyedül! Az asztalon egy levelet találtam. 

Szervusz Kincsem! Ha ezt olvasod, gratulálok, megtaláltad a lakást. Nem sokkal az előtt vettük, mielőtt lelőttek volna. Minden van itt, amire szükséged van. De nemsokára ezt a lakást is el kell hagynod. Kislányom. A legfontosabb az, hogy ne félj! Remélem ez ügyben is tudtunk segíteni. Mindjárt bemutatkozik neked valaki! 

Össze-vissza forgolódtam, de sehol senki. Kezdtem félni. De nem! Ezt nem tehetem. A legrosszabb esetben sem. Úgyhogy megőrízve a nyugalmamat, lehuppantam a fehér bőrkanapéra, bekapcsoltam a tv-t és lazulás. Nem volt semmi dolgom. 

Aztán egyszer csak mocorgást hallottam. És nyílik a fürdő ajtaja. Kilép egy figura és megáll előttem. A lábától felfelé méricskélni kezdem. Alul csak egy törcsi, aztán megyek feljebb. Jönnek a kockák. 2, 4,...ahh! Egyre feljebb. Közeledek a nyakához, ahova lássuk be, kicsit sokára jutottam el, elidőztek a szemeim a kockákon és az izmokon. Jön az áll, a száj, az orr, a szemek, a haj! Még vizes egy kicsit, pont csak úgy, ahogy cuki...édes istenem, hogy érdemeltem én meg ezt?? Hogy??

-Szia!-mosolygott egyet.

-H-hello! 

-Adam vagyok. A szüleid kérték meg tőlem, hogy vigyázzak rád. Apukád legjobb barátjának vagyok a fia.-kezetnyújt. Majd kezetcsókol. Istenem, azok az ajkak! Kissé hűvös még a fürdéstől, de nem kellemetlenül hideg. Annyira édes.

-Öhh..örülök. Én Olivia vagyok.

-Tudom.

Az jó. Én azt sem tudom, ki a fene vagy! Jó, hogy az egyikünk okosabb.

-Itt lakom veled. És persze megvédelek. 

-Aha. Jó. És hogyhogy?

-Megígértem apádnak. Többekközött. És úgy látom, jó buli lesz! 

Ezt nem értem. Mi? Mi lesz jó buli? Most ezt miért mondta? 
-Igen.-nevettem el magam. Kicsit kínosan.
-Na, ha nem bánod, felöltöznék. vagy nézel még egy kicsit?-húzta mosolyra a száját.
Ó és leesett. Bámulom. Fuu, de ciki.
-Öö..nem, menj csak. Csak elbambultam. 
-Persze...-röhögött fel. 
Megvártam, hogy elkészüljön, közben elhelyezkedtem, megcsináltam a hajam és bekaptam egy rágót. Kijött, majd levetődött mellém. Csak egy rövidnaci, meg egy izompóló. És egy lehelletnyi parfüm. Nem hiszem el. Olyan volt, mint aki kiugrott egy magazinból. 
Elindítottam egy filmet, de annyira álmos voltam, hogy már a felénél elaludtam. Csak reggel, olyan 11 fele keltem fel. Akkor vettem észre, hogy Adam ölében van a fejem. Ő meg a hajamat birizgálja, miközben bambulja a tv-t. Megmozdultam, mire rutinból elkapta a kezét és a távirányítóra helyezte. 
-Jóreggelt!-köszöntött.
-Szija!-válaszoltam.
-Jót aludtál?-mosolyodott el egyből.
-Igen. Fáradt voltam. 
Kicsi csend, de egyből feltörte.
-És meg voltál elégedve a párnáddal? 
Elkaptam a fejem, és felálltam. Elhatároztam, hogy nem fogja észrevenni rajtam, hogy bele vagyok bolondulva. 
-Nem fejezed be?
-Mit?
-Azt, hogy itt piszkálsz, meg teszed a fejed. Nem jön be! 
-Nem?-kérdezte pimasz mosollyal.-Tuti? Pedig úgy akartam!-röhögött.
-Hehehe. De vicces! 
Bementem a szobámba és megint elaludtam.

1. rész

...Alig kaptam levegőt, miközben a levéllel bajlódtam. Nem érdekelt semmi, csak téptem és téptem. "Mi van, ha kiderül, hogy valami mutáns szörnyeteg vagyok, vagy valami, esetleg hogy a szüleim kémek voltak. Huh. Nem tudok ésszerűen gondolkodni. 

És végre kibontottam. Finoman széthajtogattam a már ki tudja hány éve itt hánykolódott papírfecnit és olvasni kezdtem.

Kedves Olivia!

Ezt a levelet jól elrejtettük, hogy jóval a halálunk után találd meg. Reméljük jó munkát végeztünk. A halálunk nem véletlen baleset volt. Szándékos gyilkosság. Maffiózók társaságába kerültünk és el akartunk tűnni innen. Ez viszont nem sikerült. Megöltek minket és ha nem vigyázol, veled is ezt teszik. Kérlek, miután elolvastad ezt a levelet, semmisítsd meg. 

Ui.: készülj fel arra, hogy borzasztó dolgok fognak történni veled. Fontos, hogy most 

Költözz el nagyon messzire. A fagyasztó alsó polcában legalul találsz 1 000 000 000 000 dollárt. 

Használdd okosan, kicsim! 

Csókol drága édesanyád!

Miniszívroham. Micsoda? Nem véletlenül haltak meg? Lehet, hogy én is meghalok? És mennyi? Honnan a fenéből volt ennyi pénzük? Hirtelen eszembe jutott: "semmisítsd meg". Igenis Kapitány. Fogtam egy öngyújtót, és elégettem. Szomorúan néztem az utolsó emléket anyáékról. Aztán belenyúltam a fridzsiderbe, és nocsak?! Annyi pénz, amennyit még életemben nem láttam. De eltettem egy bőröndbe, összepakoltam mindent, a ruháimat, a laptopomat, és néhány fontos dolgot, telefon, ilyenek, meg persze a pénz. Amellett találtam egy kulcsot, rajta egy címmel, úgyhogy bepattantam a kocsiba, és meg sem álltam Floridáig.